Villány története

Villány város története: múltja, jelene, jövője

Villány ősidők óta lakott település. Először a kelták, majd a rómaiak és a rácok lakták e vidéket. A Villányi hegység kelet-nyugati elhúzódó fekvése következtében déli kitettségű. Klímájában mediterrán hatás érvényesül, aminek köszönhetően évi 2000 óra fölött van a vegetációs időszakban a napsütéses órák száma, ugyanakkor az Atlanti óceán és a kontinentális éghajlat is elő-elő fordul.

A település neve feltehetően egy családnévből származik, ezek közül Villam, Vigla, Vilha, Villiam, Vylliam változatok fordultak elő. Egyes írásos emlékek a királyi adománylevelekből ismertek .

Mátyás király a törököket sokáig kordában tudta tartani, azonban halála után a török mozgolódni kezdett és ez az itteni lakosságot komolyan nyugtalanította. Ami bekövetkezett előttünk ismert, 150 évig volt itt a török és az utolsó csapatokat éppen erről a vidékről, a második mohácsi csata keretében üldözték el a keresztény csapatok.

A csata hősei Lotharingiai Károly, Miksa Emanuel és Savoyai Jenő voltak

A török idők népessége teljesen kipusztult, a népsűrűség 1697-ben 0,2 fő volt négyzetkilométerenként. 14 rác család, 7 zsellércsalád alkotta Villányt. A harcokban mutatott eredményességéért Savoyai Jenő (Prinz Eugen) megkapta Villányt, ahova a túlnépesedett németországi Pfalz-ból telepítettek új honfoglalókat. Aki ennek utána szeretne nézni, annak Bécsbe kell elmenni a levéltárba. Itt történt a betelepülők regisztrálása és aki a bizottság előtt magáról azt mondta, hogy ő Pfalz-ból jött, (..ich komme aus der Pfälzischen Reich) az ajándékföldet és adókedvezményeket kapott. A betelepülés úgy 100 évig tartott és a Németországban lévő Ulm városában ültek tutajba a telepesek- sokszor egész falvak- és a Dunán erszkedtek alá, mígnem a folyó jobb és bal partján elfoglalták a termékeny földek vidékét és megkezdték azok feltörését. Innen származik a „Dunai-svábok” elnevezés is.

Kezdetben Villány nem volt a legvonzóbb hely a telepesek számára, hiszen a mohácsi síkság sokkal termékenyebb volt. Amikor kiderült, hogy a déli kitettségű villányi lankák kitűnő szőlőterületeket kínálnak, gyorsan benépesült. Ehhez az is hozzájárult, hogy 1850 ben megkezdődött a Pécs-Mohács közötti vasútvonal kiépítése. Eredeti célja ennek az volt, hogy a Dunai Gőzhajózási Részvénytársaságnak (akkori nevén Donaudampfschiffvolksgesellschaft) ezen át lehetett a pécsi fekete szenet – a gőzhajók számára nélkülözhetetlen energiahordozót- a mohácsi kikötőbe juttatni.

A fejlődés töretlen volt a filoxéra (gyökértetű) mint megjelenéséig. Ekkor nemcsak nálunk, hanem egész Európában kipusztultak a szőlők döntően a kötött talajokon. A híres villányi szőlőnemesítőnek Teleki (Taussig) Zsigmondnak köszönheti egész Európa, hogy a maga által előállított oltvánnyal ki lehet védeni ennek a veszedelmes kártevőnek a megjelenését. Egy csapásra elterjedt a módszer egész Európában. Villány ekkor fénykorát élte, hiszen tömegesen állítottak elő rezisztens oltványokat, amelyekkel szemben a filoxéra nem tudott kárt tenni.

A módszer lényege az, hogy a kötött talajon élősködő filoxéra a korabeli szaporítási módszernél – közvetlenül a nemes vessző ültetése- be tudott hatolni a gyökér belsejébe és ott hatalmas pusztítást végzett. Teleki Zsigmond Amerikából hozott olyan vad alanyfajtát, amely rezisztens volt e parazitával szemben, és arra ékoltással létrehozta a szaporító oltványt. Villányban ma is ilyen oltványokat állítanak elő nagy számban. Azóta a kötött talajokon csak evvel a módszerrel előállított oltványokat használják.

Ahogy a borkereskedelem feltételei fokozatosan kialakultak, úgy jelentek meg újabb és újabb kereskedő-családok, akik nemcsak a bor, hanem az egyéb mezőgazdasági termelvények eladásában is közreműködtek. A termeltetés feltételei között a hitel-felvétel lehetősége is megteremtődött: megalakult az első villányi takarékpénztár, amely további lendületet adott a villányi és a környékbeli parasztoknak az árutermelésbe történő bekapcsolódásba. Hihetetlen fejlődés indult el Kisjakabfalva, Villánykövesd, Márok, Kisbudmér községekben, aminek a hatása a parasztság megerősödését hozta. Sajnos ez a virágzás a II Világháborúval megakadt, az erőszakos kollektivizálás elnéptelenítette a falvakat, az ifjúság a városokba vagy a közeli nagyközségekbe húzódott.

A Villányi Állami Gazdaság ekkor a borászat és az oltványtermelés országos fellegvára lett. 400 dolgozót foglalkoztatott és a termelés fő jelszava a mennyiségi termelés volt. Ki kellett szolgálni a Szovjetunió ilyen irányú igényeit.

1988-1992 között megkezdődött a privát szféra térnyerése Villányban. Néhány bátor ember elhatározta, hogy főfoglalkozású szőlész-borász lesz és a siker nem maradt el. Főleg a privatizált vendéglátóhelyeknek szállítottak magas minőségű borokat. A siker híre külföldre is eljutott és 1993-ban a Stuttgarti Nemzetközi Kertépítő Világkiállításon már villányiak képviselhették Magyarországot. Ez azt jelentette, hogy hat hónapon át Stuttgartban villányi borok szerepeltek és terjesztették a borvidék hírét.

Villány 1987-ben egy nemzetközi zsüritől megkapta a „Szőlő és bor városa” címet. 1988-ban megalakult a Villányi Borrend „Custodes Vinorum de Villány” néven. Ők hivatottak képviselni a villányi borászokat Magyarországon és külföldön egyaránt. Évi 40 rendezvényen vesznek részt díszes egyenruhájukban.

Óriási előnyt jelentett ez más borvidékekkel szemben, de az előny megtartása érdekében szükség volt a villányi spontán kistermelők továbbképzésére. Ebben oroszlánrészt vállalt a Villányi Szakképző Iskola, valamint a kistermelők hitelhez-juttatásában a Villányi Borút-Egyesület, amely a Phare-Program keretében számos villányi kistermelőnek segített a maga kicsi, de nagyon látványos borozóinak kialakításában.

Ma arról beszélhetünk, hogy négyen is elnyerték az „Év borásza” kitüntetést, akik nagyon komoly szakmai segítséget adnak a kezdő borászoknak, akik szintén kiváló minőségben kínálják boraikat. Ők a táj különleges adottságainak és folyamatos továbbképzéseknek köszönhetően már a villányi élvonalhoz tartoznak. Mivel Villányban 200 család foglalkozik valamilyen formában borértékesítéssel illetve vendéglátással, így az önkormányzat különös figyelmet fordít a turizmus feltételeinek további javítására. Ennek keretében Villány-Siklós-Harkány mediterrán kisvárosok alapítványt hoztak létre új programok kifejlesztésére.

Az Európai Unió tagjaként Villányban arra törekszünk, hogy helyi étel-, és borkínálatunkkal különleges gasztronómiai élményeket szerezzünk vendégeinknek. Aki hozzánk ellátogat abban biztos lehet, hogy a Hely Szellemét megismerve mindig vissza-vissza jön közénk, ahol régi ismerősként, barátian fogadjuk.

Turisztikai látványosságok, szabadidő hasznos eltöltése Villányban és a környéken: itt!

Díjak, kitüntetések

Borkultúra

Adottságok

Magyarország csúcs vörösborai ezen a dél- baranyai, kis borvidéken születnek. Villány három tájegység találkozásánál a róla elnevezett hegységet keletről lezáró Templom- hegy lábánál, a Karasica parján, a mediterráneum szélén fekszik.

Villány mérsékelten meleg és nedves éghajlatú. Jelentősebb mikroklímabeli eltérést a hegységi és síksági területek között találhatunk, elsősorban a kitettségéből adódóan. A délies lejtők mintegy 2-4 °C-kal melegebbek mint az északiak. A talaj felszínén ez a különbség elérheti a 20-22 °C-ot, a talaj hőmérséklete pedig a 8-10 °C-ot.

A déli lejtőkön az évi középhőmérséklet meghaladja a 10,5 °C-ot., itt a fagymentes időszak hossza meghaladja a 200 napot, az évi abszolút hőmérsékleti maximumok sokéves átlaga 35 °C közeli.

Egyedülálló adottságok a szőlőtermesztéshez

Villány életében döntő szerepe van annak, hogy a hegység déli lejtőinek éghajlati és talajadottságai egyedülállóan kedvező feltételeket biztosítanak a magas színvonalú szőlőtermeléshez. A szőlőterületeknek a 150 m-es rétegvonal feletti területe I. osztályú, alatta a 120 m-es rétegvonalig II. osztályú besorolású.

A talaj sajátosságai

A talaj sajátosságait jelölő térképA villányi hegy oldalában elhelyezkedő termőhelyek nagy része német nevet kapott, hiszen a betelepedő sváb szőlősgazdák keresztelték el a dűlőket alakjuk, külső jellegzetességük vagy a hozzájuk fűződő legendák vagy történelmi események alapján.

A Jammertál jelentése siralomvölgy. A híres termelőhely feltehetőleg az 1687-es szársomlyói csata után kapta a nevét. A legenda szerint a császári seregek győzelmét követően még hetekig hallatszott a törökök jajgatása a hegyek közül.

A Csillagvölgy (Sterntal) neve talán a tiszta környezetre utal. Ez az első dűlő a Villányt nyugat felé elhagyó út mentén.

A Remete- dűlő a Csillagvölgy keleti oldalán található szőlők termőhelye, sok kisparcellás szőlőültetvénnyel az oldalán, meredek lefutással.

Az Ördögárok (Teufelsgraben)– dűlő neve egy nagyharsányi mondára utalhat, amely szerint a hegyek között futó árok, illetve völgy úgy keletkezett, hogy azt maga az ördög szántotta.

A Kopár- dűlő a legnyugatibb villányi dűlő. Észak felől teljesen védett, rendkívül kedvező éghajlatú termőhely. A tavaszi rügyfakadás itt két héttel korábban kezdődik, mint az ország legjobb fekvésű dűlőiben.

A Borászatra alapozott gazdasági szerkezet

Boros hordókAz évezredes hagyományokra visszatekintő szőlészet és borászat volt mindig a húzóágazat Villányban: A török hódoltság utáni betelepítéseket követően a XIX. Század második felében a vasútépítések adnak lendületet a település fejlődésének. A századforduló konjuktúrája átstrukturálja a gazdaságot ami a településképre is jelentős hatással van. Sok középület főleg az egyházi polgárias lakóház épült. Jelentős volt az állattartás, a rácok inkább legeltető, a svábok inkább istállózó állattenyésztést folytattak. A filoxéria vész majd, az első világháborút követő hároméves szerb megszállás, a délvidék és más területek elcsatolása, jelentős piacvesztést és hanyatlást okozott. Nem segítette Villány fejlődését a második világháborút követő szocialista gazdálkodás sem. A rendszerváltást követően a minőségi borkereskedelembe kapcsolódó magán gazdaságok gyors fejlődése kapcsán felgyorsult a település általános fejlődése, sorra virágzásnak indultak a családi pincészetek.

A legenda szerint a Honfoglalás után Bor vitéz és háza népe itt telepedett le. Ő fejlesztette tovább a borkultúrát, sőt az nedű is tőle kapta a nevét. Az első telepesek által behozott kékoportó (Blauportugieser) szőlőkből sehol másutt meg nem található vörösbort állítanak elő.

Villány borai

Villány fehérborai

Villány nem elsősorban fehérborairól vált híressé. A borvidék Siklósi körzetében telepítik a fehér szőlőfajtákat, a köztudatban is a „Siklósi” név párosul ezekhez a borokhoz. Valójában több szőlőfajtákból készítenek borokat. Nemcsak késői szüretelésű, hanem friss szárazborokkal is találkozhatunk. Az itteni fehérborok különlegessége abban rejlik, hogy szőlőjük sokkal több meleget kap, mint más fehérborok, ám megfelelő borászati szaktudással, a savak megtartása mellett, ezek a fehérborok is nagyon tartalmasak lehetnek. Az egyik legfontosabb az un. „rizlingvonal”, ez a domináns a vidéken.

Olasz rizling
SzőlőfürtA borvidék legtöbb fehérbort adó fajtája, a borvidék jellegzetes és meghatározó fehérborát szeptember végén, október elején szüretelik. Kétféle olaszrizling bort készítenek a borászok. Az egyik a 21 mustfokkal szüretelt, nagyobb testű és magasabb alkoholtartalmú, gazdag, tekintélyt parancsoló bor. Mandulás aromájú, illata- zamata hosszas és csendes pohárfogásra készteti a présház előtti diófa alatt kóstolgató gazdát és vendéget. Nagy bor ez, nagy gondolatok szülője. A másik fajta szerényebb 16 mustfokkal, vagy nem sokkal e fölött szüretelt, kicsit vékonyabb, talán több kesernyés, de jellegzetes rezedaillattal és -ízzel párosított bor. A fajta jellegzetessége, hogy a savakat nagyon jól megtartja, egyedül az aszályos években van egy-egy dűlőben hiány belőle., ekkor lágyabbak az olaszrizling borok. Nagyon meleg években az illat is veszíthet intenzitásából és jellegzetességéből.

Villány vörösborai

Szőlős a levegőbőlVillány vörösborai nemcsak a borvidéket, hanem az ország borászatát is képviselik. Valójában izgalmas kalandra vállalkozik az, aki határozott céllal sorba kívánja venni a villányi vörösborokat. A borok nem egyformák, mert fajtájuk és a dűlők is különbözőek és természetesen a pincéknek is különbözik stílusuk és borfilozófiájuk. Villány attól is különleges, mert eltérő jegyek mellett az azonosság is jól látható.

A villányi vörösborok már jelzik a termőhely mediterrán jellegét, ugyanakkor a fajta- karakter, illetve a borász elképzelése is határozottan megjelenik. Ezért is találhatunk szép számmal fajta és Cuvée vörösborokat is.

A villányi vörösborok három csoportba sorolhatók. Az elsőbe tartoznak a villányi hagyományos vörösborok, mely csoport a Portugieser (korábban Kékoportó), a Kadarka és a Kékfrankos borból áll. A második csoportban nemzetközi fajtákról, a nemzetközi piacon is tündöklő borokról van szó. A Cabarnet sauvignon és a Cabarnet franc, a Merlot, a Pinot noir boroknak azonban a villányi körülmények képesek egyedi jelleget kölcsönözni.

A harmadik csoportba a házasított Cuvéeborok tartoznak. Ezek száma egyre nő, csaknem mindegyik borászat kidolgozta legalább egy, de inkább többféle Cuvéeborát.

Portugieser
SzőlőfürtEz a bor Villány védjegye. A borvidék összes vörösborral foglalkozó pincészete készít ilyen bort. Ezt a szőlő fajtát korábban Kékoportó néven ismerhettük. Ez a bor képezi Villány vörösbor termékpalettájának alapját, karakterstabilitása biztos alapokat ad. Háromféle Portugieser bort lehet Villányban kóstolni. A leggyakoribb a jó évjáratú, friss- üde, könnyen fogyasztható, hordóérlelés és faíz nélküli bor. Ez a villányi vörösborpaletta „alapbora”. Ezen kívül lehet primőr Portugieser bort is találni, a Márton napi ünnepségek vezetik fel a borvidék új borát, a primőr Portugiesert. Továbbá egyre nagyobb az igény a „nagy” Portugieser borokra, amellyel néhány nagyobb borászat komolyan foglalkozik. Az ilyen borok fej- vagy alacsony kordonművelésű ültetvényről, nagyon alacsony terheléssel, 17-19 mustfokkal szüretelt szőlőből készülhetnek.

Kékfrankos
SzőlőfürtökA borászatoknak kevesebb, mint egynegyede készít Kékfrankos bort, de néhányan sokat fejlesztettek már a borkészítés technológiáján, arra számíthatunk, hogy a bor jelentősége a jövőben nőni fog. Vélhetően az új telepítésű Kékfrankos ültetvények sokat lendítenek majd a fajtán, hiszen termőhely érzékeny is, a hűvösebb dűlőket szereti, ezért a Pinot-noirhoz áll közelebb. A kellemes fanyar ízű, kissé savas karakter, enyhe fajtajelleges illatú Kékfrankos fontos eleme a villányi borsornak.

Cabarnet sauvignon
SzőlőfürtA Cabernet sauvignon egy olyan bor, amivel szemben mindenkinek van elvárása., mindenkiben él egy kép róla. A gyakorlott kóstolóknál ez lehet francia, esetleg kaliforniai vagy ausztrál Cabarnet sauvignon kép. A villányi fajta lehet, hogy módosít ezen a képen, nem dönti romba nagy múltú versenytársait, de felveszi a versenyt velük. A Villány legmelegebb dűlőiben termett Cabarnet igazán testes, cseres, fával ízesített robosztus bor. Egy kissé „macho”. A borvidéken hagyományos bornak nevezhető, régóta jelen van. Tulajdonságai miatt sokszor házasítják, Cuvéebort készítenek belőle, egyesítik más vörösbor tulajdonságaival úgy, hogy a Cabarnet sauvignon adja a bor gerincét. Leggyakrabban a Cabarnet franc szerepel párjaként, mely bor a finomságával, összetettségével segíti társát.

Cuvée
Eredetileg a pezsgő készítéshez házasított és egalizált alapbort nevezik cuvée-nek. A mai értelemben többfajta tudatos arányban házasított bort nevezzük cuvée-nek. Az utóbbi időkben a Villányi- Siklósi borvidéken is elterjedt a többféle szőlő házasításából készült borkülönlegesség. Egyes kisebb termelők csúcsborai a legjobb vörösborok összeházasításával jönnek létre. Ilyenkor a bortörvény előírásainak megfelelően a cuvée-t alkotó szőlőfajtákat a címkén kell feltüntetni.

Villány és a kikerics

A magyar kikerics ma már nemcsak a természet jelzőnövénye, hanem egy borcsalád képviselőjévé is vált. A villányi borok megkülönböztető és egyben azonosító jele a magyar kikerics, latin nevén Colchicum hungaricum JANKA. 2005-től a mediterrán hatás jelképe, a villányi borok szimbóluma. A virág 1933-tól védett növény. A villányi védett eredetű borok címkéinek jobb alsó sarkában vagy a címke alsó harmadában miniszteri rendelettel meghatározva fel kell tűntetni a kikerics grafikáját. Nem csak esztétikus, de igen találó ikon. Beleillik abba az irányzatba, miszerint sokan szeretnénk a bort visszavezetni a természetbe, jelezni a borkedvelő társadalomnak, hogy a szőlő, a bor és a természet, növény és állat egyedei között milyen együttélés, szimbiózis található. Nagyon kevés ennyire tökéletes jelzőpáros létezik a borvilágban, mint a villányi bor és a magyar kikerics.

Kikerics virágA törékeny, kis méretű, 5-10 cm magas hagymás növény fehér ívesen széthajló sziromleveleivel a hótakaró alól kandikál ki, hogy élénk zöld leveleivel egy kisebb virágmezőt alkosson. Szársomlyó hegyének sziklás, délre meredő lejtőinek felső harmadában, de annak inkább a fák feletti sávjában érzi jól magát, 2-4 hétig virágzik. Magyarországnak ez az első növénye, amely törvény általi védettséget kapott. A Nagyharsány keleti határában fekvő lelőhely Magyarország legmelegebb dűlője, a Kopár felett terül el, télen és kora tavasszal díszlik. Virágzása a szőlőnek azt jelenti, hogy nemsokára kezdődik a tavasz, gyűjteni kell a meleget. Tudományos berkekben származó adat szerint a Szársomlyó hegyen 5000 magyar kikerics tövet lehet számon tartani, ami jelentős állományt feltételez. A kikerics a magyar kétforintos pénzérme hátoldalán is megtalálható.

Testvértelepülések

Eislingen

A török uralom után elnéptelenedett az ország és újra be kellett népesíteni, a földeket pedig művelni kellett. A Habsburg királyság éppen ezért telepeseket hívott az országba. Főleg kézművesek és parasztok érkeztek Badenből, a Rajna és a Mosel folyó környékéről. A XVIII. Századi bevándorlás a Dunán, tutajokon történt. A bevándorlók Bécsben un. „gyarmatigazolványt” kaptak, és csak ezután utazhattak tovább Magyarország felé, majd a Duna mentén telepedtek le. Később „dunamenti” sváboknak nevezték őket.

A második világháború idején a magyarérzelmű svábok és a volksbundisták között komoly ellentétek keletkeztek. Ezért a bekövetkezett kitelepítés először a volksbundistákat érintette. Később a Potzdami egyezmény már a magyarérzelműeket is. Közülük legtöbben Dél- Németországban telepedtek le. A Villány- Siklós környékéről kitelepítettek a Fils folyó melletti Eislingenben leltek új hazára.

Baden-Württemberg tartomány kapcsolatban áll a kitelepített dunai svábokkal, támogatja kultúrájukat és a Magyarországon élő német kisebbségeket is. A két település közötti partnerkapcsolat kiépítése érdekében már 1981-ben megtörténtek az első lépések. 1982-ben szerveztek először találkozót a magyarországi németek és a kitelepítettek számára. Az elkövetkező években egyre sűrűbben jöttek létre hasonló találkozók. A partnerkapcsolatot igazoló hivatalos okirat aláírására 1989. április 30-án került sor Eislingen városában. A végleges okirat Villányban 1990. május 26-án írta alá a két település polgármestere, Günther Frank Eislingenből és Maurer György Villányból.

A két település között rengeteg kulturális és folklór rendezvényt tartanak. Iskoláik és énekkaruk között is baráti kapcsolatok alakultak ki. Villány és Eislingen baráti kapcsolatát szimbolizálja az Eislingen-téren elhelyezett ún. Barátságkút. Ez a díszkút a nagyharsányi szoborparkban tevékenykedő Farkas Ádám művész és tanítványai tervei alapján készült. A kút az Eislingen-tér közepén áll parkkal és padokkal körülvéve. Az avatási ünnepségen a két település polgárai és polgármesterei vettek részt. A ceremónián idején a kútból fehér és vörösbor is folyt. Az avatási ünnepségen egy a barátságot szimbolizáló fa elültetésére is sor került.

Stainz

Stainz, St. Stefan ob Stainz, Georgsberg, Greisdorf, Gundersdorf községek illetve Villány, Villánykövesd, Ivánbattyán, Kisjakabfalva Márok polgármesterei 1995. október 07-én partnerkapcsolatra léptek egymással, melynek célja az volt, hogy kétoldalúan elősegítsék a barátság fejlődését, a népek együttélését, a béke és szabadság jegyében és erősítsék az európai együvétartozás érzését. A kapcsolat további célja, hogy a települések polgárai ismerjék meg egymást és kerüljenek közelebb egymáshoz. Épüljenek ki emberi, kulturális, sport és gazdasági kapcsolatok, jöjjön létre együttműködés iskolák, egyesületek és szervezetek között.
Villány és az érintett települések ez alatt a 17 év alatt bizonyították testvéri köteléküket. Közös látogatások, kirándulások valósultak meg, szoros barátságot kötöttek az évek folyamán a települések iskolái, kórusai. A Villányi Vörösbor fesztiválokon, rendezvényeken az osztrák települések aktívan képviseltették magukat.

Címer

Villány címere álló, halfarkú reneszánsz pajzs arany mezejének zöld udvarán balról jobbra haladva fekete kalapos, kék inges, vörös nadrágos, fekete csizmás, illetve fekete kalapot, vörös inget, kék kötényt és fekete csizmát viselő férfi vállukon átvetett rúdon emberfej nagyságú zöld szemekből álló, embernyi két zöld levél között fekete kacsot nővesztő óriási szőlőfürtöt visz.

A pajzs felső élén vörös bélésű, arany szegélyű és rostázatú ezüst sisak található, nyakában arany szalagon arany medállal. A sisakon rubinokkal és zafírokkal ékes ötágú (három levél között két csonkon egy-egy zafír) aranyos korona díszlik. A sisakdísz: két aranyló búzakalász között balról benyúló, vörös undért viselő, vágott jobb kar ezüst szablyát tart. A foszlányok: jobbról kék és ezüst, balról zöld és ezüst.

A pajzs aranya azt az anyagi és szellemi gazdagságot fejezi ki, amelyet a település képviselt és képvisel.

A zöld mező a viruló mezőgazdaságot szimbolizálja, de utal a virágzó külkapcsolatokra és az élő identitástudat fémjelzője is.

A címerkép a község 1808. évi pecsétjéről származik: biblikus történetet idéz. Jozsue kémei Hebron vidékén Eskol (szőlőfürt) völgyéből, hogy bizonyítsák a föld termékenységét „egy szőlővesszőt vágtak fürtjével együtt, és ezt két férfiú egy boton cipelte” táborukba (Nm 13, 23-24). A vallásosság és a kiemelkedő szőlőkultúra mellett talán az is hozzájárult e címerkép kialakulásához, hogy a környéken német szokás szerint „hevenget” készítenek, azaz hosszú botra akasztják hogy sérülésmentesen szállíthassák a tartósításra szánt fürtöket. Egy-egy heveng alakra is, szállítása módjára vonatkozóan is nagyon hasonlít a biblikus képre. Természetesen a helyi borászat és szőlőművelés magas színvonala, a pincészet és palackozás, a szíves vendéglátás szintén kifejeződik ebben a jelképben.

Az óriási fürtöt cipelő két a ma domináns két etnikumot, a németet (kötényben) és a magyart jeleníti meg, a dús aranyozás, amely az ikonok színvilágát idézi, az egykori és ma is itt élő szlávságra utal. A „német” megjelenítése a képen a rendszeresen tartott „pénteki bornap” jelentőségét hangsúlyozza.

A sisak emléket állít a település hősi halottainak és háborús áldozatainak, a reá helyezett korona a nagyközség önigazgatását fejezi ki. A gabona a mindennapi kenyér” biztonságát és nyugalmát szemlélteti, de egyben azt is – amit a fegyveres kar mutat -,hogy ezért nap mint nap meg kell küzdeni. A veres szablyás kéz egyben felidézi a múltból az itt zajlott csata (1687) török feletti diadalát is.

Az ezüst sisakot mintegy menyasszonyi fátyolként közrefogó ezüst foszlányok kifejezik, hogy a település első emlékében női birtokos is szerepel, s ez által a hölgyek, anyák iránti megbecsülést és tiszteletet is sugalmazzák.